2021. június 23. szerda

Új kór látott napvilágot: Az oltásirigység

Az idejét sem tudjuk annak, hogy mióta szenvedünk az egész “vírusosdi” miatt. Emlékeztek arra, amikor még gondtalanul fröccsöztünk a haverokkal egy átlagos szombat este? Mi sem…! Egyszerűen elképzelni sem tudjuk, hogy mikor lesz már újra gondtalan szórakozás, nyugodtabb élet és kevesebb frusztráció a számlák miatt stb. Szóval a nyakunkon ez az egész vírus most már másfél éve. Egyesek rettegnek, mások meg legyintenek az egészre egy nagyot és idegeskednek, hogy miért nem lehet visszatérni a régi életükhöz?! Ez utóbbi azokra jellemző, akik mondjuk épp egy vendéglátóegységet szerettek volna felpörgetni, amire gyakorlatilag semmi esélyük. Csak gondoljunk például Hévízre, ami kvázi egy szellemváros lett a karantén alatt.

Ez egy olyan krízis, amire mindenki másként reagál. Számtalan kutatás eredménye látott napvilágot, mely egyértelműen bizonyítja, hogy az emberek mentális állapota romlott az elmúlt másfél évben. Az alvászavarok még hagyján, de a családon belüli erőszak 30%-kal nőtt és ez csak a mérhető adat. Kényes téma révén a legtöbb esetben titokban marad. Legalábbis egy jó ideig. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy nem vagyunk a toppon.

Aztán jött a megváltó oltás. Érdekes, hogy a pandémia miatti bezártság mennyire égető probléma, de a vakcinára kezdetben mindenki húzta a száját. “Én biztos be nem oltatom magam!”, “Ki tudja, mi van benne?”, “Ki tudja, hogy milyen hatással lesz ránk a későbbiekben!” , “Biztos a mikrochipet akarják belénknyomni.”, “Majd ezzel irányítanak bennünket a gyíkemberek!” stb.

- -

Olyanok vagyunk, mint egy nyáj. A többség megindul valamerre, akkor biztos hozzácsapódnak a többiek is. Nincs ezzel semmi probléma, hiszen valamelyest próbálunk összetartani. Szépen megindultak az oltások és eme cikk írásának pillanatában 3.317.052 honfitársunk kapta meg a szuriját. Az, hogy egyre többen regisztrálnak nem annak tudható be, hogy vágynánk egy plusz plasztikkártyára a pénztárcánkban. Egyelőre azt sem tudjuk, hogy milyen privilégiumokkal jár az oltási igazolvány. A növekvő érdeklődés az oltásra inkább annak köszönhető, hogy az ember lépten nyomon azt hallja, látja az ismerőseitől, hogy regisztráltak, vagy már meg is kapták az adagjukat. Sokan büszkén viselik a Facebook-on profilképként beállítható kis effektet is, hogy már beoltották őket.

“Jó, ha a kuzin beoltotta magát, akkor én is regisztrálok.” – gondolják egyre többen. Jó érzés tartozni valahova. Ez viszont újabb gondolatokat szült. Egy új érzést. Az irigységet. Rengetegen panaszkodnak a közösségi hálón, hogy már rég regisztráltak, de rájuk még mindig nem került sor, annak ellenére, hogy az ismerőseik egy része már rég be van oltva. Ilyenkor persze jönnek a “vádak”, miszerint mindenki protekciós, aki előttünk megkapta az adagját. Ezek mögött a vádak mögött indulatok vannak, ez az indulat pedig az irigységnek tudható be. Az már csak a hab a tortán, ha valaki büszkélkedik azzal, hogy ő Pfizert kapott miközben az AstraZenec-ás “vérrögös” cikkeket küldözgeti az ismerőseinek. Egyesek kifejezetten szégyellik, hogy AstraZeneca vagy a Sinopharm oltást kaptak, de elfogadták, mert nem akartak tovább várni. Ez a baj a közösségi médiával. Alapvetően arra találták ki, hogy megosszuk a velünk történt dolgokat, de könnyedén konfliktusokat generálhatunk egy olyan közösségben, ami jelen pillanatban amúgy is túlságosan érzékeny.

A vakcinák folyamatosan érkeznek az országba és szeretnénk már biztonságba érezni magunkat. Örülnénk ha visszatérhetnénk egy normálisabb élethez. A kormány is egyértelműen kijelenti, hogy az enyhítések az oltástól függnek. Türelmesnek kell lennünk. Ha tavaly kibírtuk otthon ülve a karantén végét, akkor bírjuk ki azt is, hogy sorra kerüljünk egy oltásra. Próbáljuk meg támogatni egymást és közösségként gondolkodni. Ne felejtsük el azt sem, hogy sokan vannak, akiknek valamelyik családtagját elragadta a koronavírus. Tapintatosabbnak kell lennünk! Nagyon fontos, hogy alaposan átgondoljuk azt, amit személyesen, vagy az interneten kommunikálunk. Mindenki stresszes, mindenki izgul, mindenki fél. Ne tetézzük az egészet azzal, hogy tovább generáljuk a feszültséget.

Figyeljünk oda egymásra, hiszen csak együtt mászhatunk ki ebből a mély gödörből, amibe kerültünk. Az élet sokszor próbára tesz minket. A koronavírus nem egyéni probléma. Egy mellrák, egy autóbaleset, egy leégett ház inkább. Ezzel a kórral együtt kell megküzdenünk. A sokszor hallott szlogen sem véletlen: “Együtt sikerülhet!”.

Mit gondoltok? Írjátok meg a véleményeteket kommentben!

Legfrissebb hírek

Kapcsolódó hírek